Az okostelefonokat már nagyon kevesen képesek vagy hajlandóak kiiktatni az életükből. Olyannyira, hogy ha a telefon javításra szorul, szinte mindenki kivétel nélkül kölcsön telefonokat használ a szervizelés idejére. Még a rendkívül gyors szervízidőt – ami akár egy-két nap is lehet – sem lehet telefon nélkül eltölteni. Nem szabad kiesni a körforgásból, nem szabad lemaradni.
De miért is alakul ki ez az egészen elképesztően erős ragaszkodás, sok esetben függés a telefonunkkal? Valószínűleg sok közös tényezőt találhatunk a felhasználók körében, például a környezetünk állandó elérése, vagy a másik oldalról a környezetünk is bármikor elér minket. Ezt az igényt valószínűleg az az ösztön hajtja, amit a telekommunikáció berobbanása és fejlődése felelrősített az emberek körében: jelen akarunk lenni az életünkben és mások életében is.
Ennek a lehetőségei pedig megsokszorozódtak, amióta okostelefonokat, vagy telefont, számítógépet használunk. Ha megnézünk egy multinacionális cégnél egy üzletembert, aki egész nap headsettel a fején rohangál, bizonyára Bangladesh-től kezdve Kínán át Amerikát is megjárja az ügyfelekkel vagy munkatársakkal lebonyolított konferenciabeszélgetések során. Vagy ha egy helyét kereső tinédzsert nézzünk meg, aki egész nap az osztály viber-csoportjában csetel, nála is az a legelső szempont, hogy folyton kapcsolatot tartson a külvilággal, csak egy meghatározott csatornán keresztül.
Nem akar kimaradni az osztályban alakuló szereposztásokból, az ismerkedésből és a közös poénokból. Mivel az ember alapvetően egy szociális lény, azért nem szabad elfeleljteni, hogy a képernyőbe való belebújás nem mindig az antiszociális jellemvonásainkat erősíti fel, persze valóban nem mindegy, hogy mire is használjuk a telefont.